Az életben általában mindenkinek vannak tervei, viszont sokszor a múlt emlékeit és tapasztalatait cipeled magaddal, mint egy kavicsokkal telepakolt túratáskát a jövő felé vezető úton.
Ebben a „csomagban” vannak kellemes és fájdalmas tapasztalatok, igen sokszínűnek mondható. Akár pozitív vagy negatív emlékeid felé tekintesz vissza, ez a hátizsák egyre nehezebb és nehezebb lesz.
Vagy folyamatosan a régmúlt szép emlékeibe kapaszkodsz, és nem tudsz továbblépni, elfogadni, hogy az már nincs, vagy a negatív történések miatt szégyenkezel, bánkódsz. Mindkettő már a múlt könyvtárának archív részlegén található, nem tudsz rajta változtatni, már megíródott.
Ilyenkor viszont megszólal benned egy hang, „oké, elrontottam, de ott van az a csodás jövőbeli terv… meg fogom szerezni a vágyott tárgyat, párt, munkahelyet, és így tovább…”
Kérdezem én, amikor ez megtörténik, megnyugszol és „megelégszel”, hogy felértél a csúcsra, vagy további még nagyobb és csillogóbb terveket gyártasz?
Hát persze, hogy nem lesz elég, mindig szebbet, többet és jobbat szeretnél mindenből. Ez a nyugatias világ egyik legnagyobb és legnehezebb hozadéka.
Sokszor elfelejted, hogy az élet tengerében van középen egy kis sziget, a MOST. Ha ezen a szigeten sosem pihensz meg, kikerülöd, és csak úszol tovább a jövő felé „Michael Phelps módjára”, előbb vagy utóbb elfáradsz, jobb esetben pihegve úszol lassan tovább, vagy rosszabb esetben a bitang nehéz kavicsokkal teli hátizsák lehúz a mélybe.
Érdemes megállni ezen a szigeten. Azzal, hogy megéled a pillanatot, és nem rohansz rögtön a következő feladat felé, ez nem azt jelenti, hogy bármit is elvesztegetnél. A MOST szigetén töltött idő segít feltöltődni. Én úgy szoktam nevezni, hogy „középre hozni”.
Most joggal mondhatod, hogy „oké Zsófi, igazad van, szuper lenne egy kicsit megállni néha az élet rohanó versenyében, de ezt mégis hogyan kell? Nekem amúgy sincs erre időm…”
Igen, tudom… Korábban én is így gondoltam. Akkor jött a változás, amikor dinamikus, törtető emberként elértem mindig a következő lépcsőfokot az életemben, és valahogy csak nagyobb ürességet éreztem, még többet akartam. Vagy éppenséggel elakadtam, és nem minden a „tökéletes terv” szerint alakult.
Úgy határoztam, hogy ezen változtatni szeretnék, itt „úszott be elém” a jóga.
A jóga segít engem abban, hogy a MOST szigetén kicsit megálljak, lazulhassak. Van időm a szigeten átgondolni, és értékelni az életem pozitív részeit, és elengedni az ártó részeket. Ezután pedig kipihenten, mosolyogva folytatom az utam.
Gyere el az órámra, és fedezzük fel együtt a MOST szigetét!
Puszi és Namaste,
Zsófi
Link: (1) Facebook
